Június végén Budapesten gyűltek össze az európai CIVINET közösségek azért, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amik rendszer szinten emelik az inkluzivitást a városi közlekedési rendszerekbe. A CIVITAS kezdeményezés hírét osztjuk meg az eseményről, az eredeti cikk itt olvasható angolul.
Az inkluzivitás nem csak az infrastruktúráról szól, hanem a szándékról is. Kinek szeretnénk tervezni a városainkat?
Ez a kérdés állt a “Bridging Gaps: Achieving Inclusivity in Urban Mobility,” szabad fordításban „A hiányzó kapcsolatok áthidalása: Hogyan érhetjük el az inkluzivitást a városi mobilitásban” című, kétnapos CIVINET tanulmányút és közösség formáló rendezvény középpontjában, amelyet június 25–26-án tartottak Budapesten. A CIVITAS kezdeményezés, a Magyar CIVINET és a Budapest közlekedésszervezője, a BKK által közösen rendezett eseményen 45 városi mobilitási szakember, városvezető, hallgató és az Európai Bizottság képviselői gyűltek össze Európa minden szegletéből, hogy megvizsgálják, hogyan tudnák a városi közlekedési rendszerek jobban leképezni a városi élet komplexitását.
Az első nap mottója a „Megfigyelés, Megismerés, Meglépés” volt, és két párhuzamos szekcióban – egy szakmai és egy politikai fórumon – foglalkoztak a résztvevők a rendszerbeli hiányosságokkal. Egyértelmű üzenet született: a növekvő tudatosság ellenére sok város még mindig az úgynevezett „átlagos utazó” igényeinek megfelelően tervez, figyelmen kívül hagyva az idősek, a mozgáskorlátozottak, a műszakban dolgozók és a gyermekek vagy a gyermeket gondozók szükségleteit.
A beszélgetések során feltárultak következetesen fennálló akadályok: a megoldások fenntartásának magas költségei, a sérülékenyebb csoportok érdekeinek hiányos képviselete, valamint az a kihívás, hogy a lakosság minden rétegét érdemben bevonják a folyamatba.
Rádai Dániel, Józsefváros, Budapest 8. kerületének alpolgármestere egyértelműen fogalmazott: „A vezetésnek akarnia kell, és biztosítania kell a szükséges finanszírozást.” Hozzátette: „Amikor a források szűkössé válnak... irányítsuk őket oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk”, hangsúlyozva a jogalkotás szerepét az inkluzivitás beépítésében.
A helyi sajátosságok is rávilágítottak arra, hogy a megoldásoknak alkalmazkodniuk kell a kontextushoz. Dzvenyslava Tyslyukevych a CIVINET Ukrajna képviselője elmondta, hogy a Movement Without Barriers (Mozgás akadályok nélkül) projekt 12 városban hoz létre akadálymentes gyalogos és közösségi közlekedési útvonalakat – még háború közepette is. Violeta Mihalache a CIVINET Románia képviselője pedig beszámolt róla, hogy Temesvár hogyan oldotta meg a kerekesszékes utazókat érő diszkriminációt a buszközlekedésben, a járművezetők és az utasok közötti közvetlen párbeszéd révén, és a programot követően nem is jelentettek újabb esetet.
Ha az első nap megteremtette a kereteket, a második nap életre keltette azokat. „Meglátni, megosztani, megformálni” felütéssel a résztvevők felfedezték Budapest fejlődő mobilitási hálózatát – az akadálymentes közlekedési csomópontoktól és a felújított gyalogos övezetektől a zöldövezetekkel szegélyezett kerékpárutakig.
Goran Lampelj, a CIVINET Szlovénia–Horvátország–Délkelet-Európa képviselője kiemelte a megoldások „megismételhetőségét, méretezhetőségét és megfizethetőségét”, ami különösen fontos a kis- és közepes méretű városok számára. Rusu Andrei, a CIVINET Románia képviselője arról beszélt, hogy az emberekre fókuszáló közterek látványa közép-európai környezetben bebizonyítja, hogy ezek elérhető célok a régió valamennyi országában.
Bonnie Fenton, a CIVINET Deutscher Sprachraum képviselője dicsérte a zöldterületek kerékpáros infrastruktúrába való integrálását, kiemelve annak szerepét a kerékpározás vonzóbbá és kényelmesebbé tételében.
Maxime Callaert, a CIVINET .BE képviselője, Sint-Niklaas városából, kiemelte a közösségi tulajdonjog fontosságát, rámutatva Budapest gyakorlatára, amely szerint a projektek befejezése után azokat ünnepélyesen „átadják” a nyilvánosságnak.
A rendezvény eredménye nem egy feladatlista lett a városok számára, a résztvevők az esemény végén közös műhelymunkával formálták a meglátásokat megvalósítható stratégiákká. Az ötletek a valós tapasztalatokon alapultak és közös munkával alakultak ki – tükrözve az esemény központi üzenetét.
Ahhoz, hogy valóban inkluzív városokat építsünk, meg kell haladnunk az átlagos megoldásokat. A városok nem egydimenziósak – összetettek, rétegzettek és tele vannak egymással versengő igényekkel. Ezt szem előtt tartva tervezni nem könnyű feladat – de ahogy Budapest is megmutatta, ez a folyamat már el is indult.
Vezérkép: Laura Schubert
